2019. február 5., kedd

Hattyúdal

Fanfárok szóltak, mikor megszületett
Virágba borultak a hómezők
Pillangók repkedtek éjszakákon át
A jéggé dermedt szívek fölött

Olvasztott mindent maga körül
Forrasztott újra eggyé, mi felhasadt
Reményt, hitet szórt szerte
Úgy érezték, soha el nem apad

Óvták, fürdőztek mézédes vizében
Míg felnőtt, tanult s tanított sokat
Kapott és adott mély sebeket
De hitték bizton, törhetetlen marad

Aztán egy rideg-jeges téli éjjelen...
De nem, nem akkor mégsem
Észrevétlen kúszott be a közöny
Elemésztett vágyat, érzéseket 
Ő sosem hangos zajjal köszön

Vakká, süketté tette végül őket
Délibáb lett az eleven, hisz már holt
S most hattyúdalát énekli a szeretet
Nem értik még, hogy ami van, csak volt.

2019. január 24., csütörtök

Erő

Pokoli, ha újra és újra felhasad
De miért fáj, ha gyógyul a seb?
Talán, mert egyre kisebb lesz
Az ép, sértetlen bőrfelület

A lélek szövete, mint a pókháló
Oly finom és áttetszően lágy
Mégis erősebb az edzett acélnál
Mert a sors beleszőtte fonalát

Lásd hát e sebekben sorsodat
Érezd minden hegben az erőt
Szeresd fájdalomtól szabdalt önmagad
Tégy meg bármit, ne csak a lehetőt!