Tükrök - születésnapomra

Tükör voltál nekem, köszönöm!
Köszönöm nektek, mind!
A mosolyt, a csókokat, ölelést
A csontig ható, halálos kínt
Acélozó, édes-bús gyermekkort
Hogy anya lettem, aggódó, féltő
Reménytelen, szerelmes kamasz
Boldog feleség, elhagyott szerető
Barát, kiért tűzbe mentek olykor
Barát, kinek megbocsátottatok
Lépések, botlások, súlyos szavak
Miért tán nem nyerek bocsánatot
Árnyak, kik jöttetek, s tűntetek el
Nektek is köszönöm, mind!
A tükör egy-egy szilánkja voltatok
Gondolatom ma rátok visszatekint
Láttam magam szemetekben
Voltam az, kiért epedtek hiába
Tartottam én is tükröt nektek
Mikor játszottam, mint szeszélyes páva
Majd egy jeges téli éjjel megleltem
A legigazabb velencei tükröt
Nem csorbul, meg sem vakul soha
Óvom, mint a legdrágább gyöngyöt
Tanítók voltatok ti mellettem
Ma szívem mindőtöket megérint
Általatok lettem azzá, ki lépni mer
Hát köszönöm nektek, mind!